A Kacsintás

2008.01.04. 19:02

    Hova tűnt ez az édes kis gesztus? Szinte senki nem kacsint már... Ha véletlenül előfordul, akkor az, akire rákacsintottak szégyenlősen süti le a szemét, extrémebb esetekben még el is pirul. De semmiképpen sem tudja igazán, mire is vélje a dolgot. Nyilvánosság elött senki nem tesz már ilyet, idegenekre pedig pláne nem kacsint senki. Micsoda katasztrófa lenne! Szinte nagyobb bűn, mint rámosolyogni a szemből jövö kellemes külsejű idegenre.

    Pedig ez egy igen egyszerű mozdulatsor. Ha úgy döntünk, megkockáztatjuk, hogy kacsintunk egyet, először eleresztünk egy gyenge kis mosolyt, majd egyik szemhélyunkat lassan lezárjuk. Extrém bátorsággal bíró személyek megengedhetnek maguknak némi pillarebegtetést is. Ennyi az egész. Nem egy bonyolult dolog. Viszont egy édes kis megnyilvánulás. Szerintem...

    De miért nem tesz ilyet már senki sem? Túl feszültek lennénk ahhoz, hogy  szüleink ártatlan kedvtelésének hódoljunk? Olyanoknak, mint a mosolygás, vagy a flörtölés eme játékos formája, a kacsintás.

    Mókás kipróbálni azt, hogy hogyan reagálnak az emberek egy-egy eleresztett kacsintásunkra. Legtöbbször összezavarodnak. Igaz, nem is mindegy, hogyan csináljuk. Kacsintani nem lehet csak úgy kutyafuttában. Ezt stílusosan kell csinálni. Úgy, ahogy azt a nagy mesterektől, Greta Garbotól, vagy Marilyn Monroetől láttuk. Hajdanán mindenki kacsintott, és ezt senki nem tekintette zaklatásnak. Sőt, hízelgőnek érezték.

    Kiment volna a divatból? Hát akkor hozzuk vissza! Mindenki helyzete egyszerűbb lenne, ha nem kéne a "szemezés " bonyolult, és tulzottan félreérthető módszerével félrevezetni a másikat. Egyszerűen kacsintsunk!

    No persze nem szükséges pusztán flörtölési szándékkal kacsintani. Lehet azt "csak úgy" is tenni. Lehet azért, hogy mosolyt csaljunk valakinek az arcára, vagy pusztán azért, hogy az összenézésünkben legyen némi játékos cinkosság.

A bejegyzés trackback címe:

https://agicalondon.blog.hu/api/trackback/id/tr27858595

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Elicea 2008.02.01. 19:05:30

Szia Agica! Mar jartam Nalad tobbszor, most gondoltam, irok egy rovid udvozletet - az egyik kulfoldi onkentes emigranstol a masiknak. A postot olvasva pedig termeszetesen elkezdtem kacsintgatni a monitoora, hogy kiprobaljam :). Errefele amugy meeg nem ment ki a divatbol, sot mindenki tud mosolyogni is a masik idegenre, "csak ugy" - igazan eflemelo tud lenni :) kar hogy sok otthoni ilyen akciok lattan a renitens szellemi allapotat kerdojelezi, ahelyett hogy egyszeruen visszamosolyogna, vagy visszakacsintana, es az o napja is jobb lenne ettol. Szep londoni napokat kivanok Neked Nemetorszagbol, Elicea (Tom es MollyFall blogjairol idelopakodva)

Ismeretlen_58075 2008.02.01. 21:04:37

Szia Elicea! Orulok neked. Igen-igen... A mosoly is hasonlo. Volt is rola meg tavaly januar korul egy "legendas" bejegyzesem. A kommenteket ajanlom figyelmedbe!

Ismeretlen_47818 2008.02.04. 07:01:11

Miután igy figyelembe ajánlottad, én is el/újraolvastam azt az emlékezetes mosolygós bejegyzést. Ismét nagy élmény volt. Legalább annyira élveztem, mint akkor, amikor íródott. :-)

Ismeretlen_58075 2008.02.05. 16:44:19

=] Hat igen...Mokas napok voltak azok kerem...