-         Nyugalom!  

-         Lelegezz mellyeket!

-         Te kerested a bajt!

 -         Jaj, ne hallgass erre bajkeverore!  

-         Kepzeld el, hogy egyedul vagy itt.     

-         Haha! Nem olyan konnyu am azt ennyi hanggal a fejemben!  

-         Na! Figyelj ram! Kepzeld el, hogy nincs veled senki. Hogy magad van, es nincs senki, aki bosszantson, askalodjon ellened.

-         Mosolyogj! Te mondtad, hogy ha eloszor meg nem is igazi a mosolyod, egyszer azza valik.

 -         Na! Latod, milyen egyszeru? Mar meg is nyugodtal.  

-         Nem eszik azt olyan forron!  

-         Jaja, dehogynem latom, mar mosolyogsz. Mit forgatsz a fejedben?  

-         Semmi kulonoset.  

-         O, dehogynem! Ismerem en ezt a mosolyt. Szoval, ki vele! Honnan ez a bizar arckifejezes?  

-         Csak eltunodtem.  

-         Ugyan min?  

-         Hogy fogom ezt a merget, idegesseget, tehetetlen duhot, es szepen atalakitom.  

-         Mive? Hasznos munkava?  

-         Hat, eloszor nekem is ez jutott eszembe. De aztan meggondoltam magam.  

-         Nocsak.  

-         Bizony. Rajottem, hogy a legjobb vedekezes bizony meg mindig a tamadas. Nomeg a regi fanyar humorom is hianyzik.   

-         Nekem ugy tunik, kezd az mar visszatalalni hozzad.  

-         Igen, valami motoszkal. Ki kene talalni valami jo kis mokat. Valamit, ami visszacsalja az eletkedvem.  

-         Es mi tart vissza?  

-         Most mar semmi.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.