Bizony... Eddig tartott az alom...

   Van ugy, hogy az ember boldog a jelenlegi helyzetevel. Eli az eletet, es a kituzott celjaiert dolgozik.

   Es olyankor MINDIG jon valami, aki ezt a szep vilagot osszezuzza.

   Vele egyutt az embert is... Ujra...

Almodtam 2.

2008.02.01. 15:36

Almodtam, hogy London belvarosaban dolgozom...

Almodtam, hogy az Oxford Streeten setalok a turistak kozott, es tudom, hogy az elmeny nekem nemcsak egy hetre szol, mint nekik...

Almodtam, hogy egy jo csapatban fogok dolgozni...

Almodtam, hogy a munkabol hazaerve leulok a nappaliban egy pohar borral, es egy doboz cigivel lazitani...

Almodtam, hogy lesz sajat eletem...

Igen... Az almok neha valora valnak...

   Tortent par hete, hogy megkaptam A levelemet A hotelbol. Csinos kis "Welcome Pack". Szerzodessel, udvozlessel, bankreklamokkal, es egy kis papirkaval egyutt. A lenyeg itt a kis papirka. Szoval ez a latszolag lenyegtelennek tuno kis papirfecni egy "voucher" az "induction"-re. Januar 15. 9am. Remek...

   Reggel (merthogy januar 15-e van) hajnali fel 6-kor felkeltem (legalabbis ugy tettem), es bebattyogtam A hotelba. Termeszetesen a szel pont ma gondolta ugy, hogy igazan razendit, ergo hiaba fogtam ossze a hajam, meg igy is egy nagyobbfajta szeneboglya illuziojat keltettem. Mindesgy is... Leendo fonokeim kutatasa kozben az egyik "Reception Manager"-hez iranyitottak. Fernando - egy igen jol szitualt portugal fiatalember (nyami) - mosolyogva bar, de igen tanacstalanul hivott fel vagy 15 embert, hogy hova is kell mennem. Kozben bejott az o fonoke (egy korabbi blogban mar emlitett "masodik fomufti"), a "Front Office Manager". Szinten mosolyogva, de ugyanugy tanacstalanul o is telefonalgatasba kezdett.

   Vegeredmeny... Elirtak a papirt... A datum 14, es nem 15 lett volna... ooopppsss..."Induction" nelkul nem melozhatok. A kovetkezo pedig jovo het hetfon lesz. Hurra...

A Kacsintás

2008.01.04. 19:02

    Hova tűnt ez az édes kis gesztus? Szinte senki nem kacsint már... Ha véletlenül előfordul, akkor az, akire rákacsintottak szégyenlősen süti le a szemét, extrémebb esetekben még el is pirul. De semmiképpen sem tudja igazán, mire is vélje a dolgot. Nyilvánosság elött senki nem tesz már ilyet, idegenekre pedig pláne nem kacsint senki. Micsoda katasztrófa lenne! Szinte nagyobb bűn, mint rámosolyogni a szemből jövö kellemes külsejű idegenre.

    Pedig ez egy igen egyszerű mozdulatsor. Ha úgy döntünk, megkockáztatjuk, hogy kacsintunk egyet, először eleresztünk egy gyenge kis mosolyt, majd egyik szemhélyunkat lassan lezárjuk. Extrém bátorsággal bíró személyek megengedhetnek maguknak némi pillarebegtetést is. Ennyi az egész. Nem egy bonyolult dolog. Viszont egy édes kis megnyilvánulás. Szerintem...

    De miért nem tesz ilyet már senki sem? Túl feszültek lennénk ahhoz, hogy  szüleink ártatlan kedvtelésének hódoljunk? Olyanoknak, mint a mosolygás, vagy a flörtölés eme játékos formája, a kacsintás.

    Mókás kipróbálni azt, hogy hogyan reagálnak az emberek egy-egy eleresztett kacsintásunkra. Legtöbbször összezavarodnak. Igaz, nem is mindegy, hogyan csináljuk. Kacsintani nem lehet csak úgy kutyafuttában. Ezt stílusosan kell csinálni. Úgy, ahogy azt a nagy mesterektől, Greta Garbotól, vagy Marilyn Monroetől láttuk. Hajdanán mindenki kacsintott, és ezt senki nem tekintette zaklatásnak. Sőt, hízelgőnek érezték.

    Kiment volna a divatból? Hát akkor hozzuk vissza! Mindenki helyzete egyszerűbb lenne, ha nem kéne a "szemezés " bonyolult, és tulzottan félreérthető módszerével félrevezetni a másikat. Egyszerűen kacsintsunk!

    No persze nem szükséges pusztán flörtölési szándékkal kacsintani. Lehet azt "csak úgy" is tenni. Lehet azért, hogy mosolyt csaljunk valakinek az arcára, vagy pusztán azért, hogy az összenézésünkben legyen némi játékos cinkosság.

Londoni Barátok

2008.01.04. 00:19

    "Igen, most már tudom. Ami itt terül el, az a szülőföld, de nem mindig az otthon. Megyünk?"

    Ilyenkor visszautazás elött mindig enyhén letargikus a hangulatom. Sosem értem, hogy miért. Nem vagyok az a típus, aki igazán félne a változástól. Igaz, nem mindig szeretem, de a félelem szó itt erős kifejezés lenne.

    De mindig rájövök, hogy az én otthonom nem itt van. Itt már csak az emlékeim élnek. Szépek, jók, rosszak, fájdalmasak, de csak a múlt. Itt van a családom, ami nagyon fontos számomra. És van itt pár barát is, akiket nagyon szeretek. De ez nem az életem. Nem az otthonom. Ha az lenne, akkor a gyerekkoromat élném.

    Ez a magyarországi, és londoni élet nem is helyrajzi kérdés. Egyáltalán nem az. Sokkal inkább az időhöz van köze. Volt a gyermekkor, és van a felnőttkor. Az, hogy mindez nálam két egymástől kétezer kilométerre levő városban élem, csupán a sors fintora. Voltak a gyermekkori barátok, akik közül pár a mai napig elkísér, és vannak barátok a jelenben is. És bárhol is éljek én, vagy élnek ők, attól ők nekem még londoni barátim.

Szerző: ShiningG

6 komment

Címkék: elmélkedek

Búcsú...

2008.01.03. 14:12

   Történt egyszer, hogy egy elkenődött pillanatomban valaki azt ajánlotta, hogy olvassak Márait. Igaza volt. Most sincs túl jó kedvem, hát fellapoztam a Füveskönyvet. Ezt találtam: 

181

Arról, hogyan kell búcsúzni az ifjúságtól

Az ifjúságtól jókedvűen kell búcsúzni. Tehát nem meghatottan és nem is érzelmesen, mint a gyöngék, nyafkák és tájékozatlanok cselekszik, akik lehorgasztott fővel, könnybe lábadt szemekkel bámulnak a távozó ifjúság után, búcsút intenek és önsajnáló érzelmességtől remegő hangon nyögdécselik: „Vale, I ifjúság!... Tovatűnsz, boldog Ifjúság.” Így nem szabad búcsúzni az ifjúkortól. Jókedvűen, teli tüdőből, harsogó nevetéssel kell búcsúzni az ifjúságtól, mint aki megbízhatatlan útitárstól szabadul meg. Ezt kell mondani: „Tűnj csak el, Ifjúság. Szánalom nélkül nézem távozásod. Nem is volt olyan jó ifjúnak lenni. Zavar volt, köd, vágyakozás, tájékozatlanság, hamis fogalmak, még sokkal hamisabb képzetek, vágy és félelem, hogy elmaradunk a nagy versenyben. S mikor karjaink között tartottunk valakit, mennyi félreértés! S a félelem, hogy elmulasztjuk a Másikat, aki igazibb! S a hírnév, melyre ifjan vágytunk, milyen más volt, mennyivel gyanúsabb és illanóbb, mikor aztán megérkezett! S a világi javak, mikor elérkeztek életünkbe, mily gyanúsan ragadtak az emberi irigység szutykától! Nem, az ifjúságtól sajnálkozás nélkül lehet búcsúzni. Lázállapot volt ez, megható és gyöngéd önkívület. Most, mikor elmégy, Ifjúság, örömmel fordulok a másik táj felé. Most már én vagyok én, tetőtől talpig. Nem jó, nem bölcs, nem egészen igazságos: de már gyanítok valamit arról, mi az igazság? Vesém nem olyan jó már; de az értelmem élesebb. Csalódások nem érhetnek, legföllebb meglepetések.” Mondd így: „Hála Istennek, véget ért az ifjúság.”

 

 

 

hajnal...

2007.12.09. 05:14

   Azt hiszem, hajnal van... Nem vagyok benne bitos... ugy, ahogy most semmiben sem... Abban viszont biztos vagyok, hogy elegem van. De nagyon. Elegem van a masok kapcsolatat, es eletet valo iranyitasbol. Abbol, hogy mindig figyelni kell arra, hogy mit is modok. Es legfokeppen abbol van elegem, hogy mindenki elvarja, hogy szegyeljem magam. Regen az ilyen nem erdekelt, es most meg rumlizok rajta...Huh!Ez igy hulyen hangzik. Ezuton kerek elnezest, de a bor, a martini, a tequilla, a vodka, es a forralt bor, egyut igen utos combot alkotnak... Szoval a lenyeg valami olyasmi lenne, hogy ... Magam sem tudom... Talan a nyugalom? Lehet, hogy ez tul nagy keres... Ahhh... Hagyjuk az egeszet! Majd holnap...vagy holnaputan lesz ertelme a dolognak, es lesz ertelme folytatni... De legalabb azt tudom, hogy 2 het mulva ilyenkor mar otthon leszek. A sajat agyamban... A kedvenc macimmal, az egyetlen hugommal...

Visszanez...

2007.12.07. 20:15

   Huhh... Visszaneztem a blogot... Mar jo ideje szinte semmi ertelmes nincs benne. Gyakorlatilag csak helyzetjelentesek... Ossze kellene szednem magam... Marmint igy agyilag vagy mi... Lehet, hogy az utobbi hetek annyira lefarasztottak, hogy meg gondolkodni sem volt energiam... Lehet... Ha mar helyzetjelentes, akkor leirom, hogy most vegre hatra merek dolni... Majdnem minden papir elintezve, ami nincs, az meg folyamatban van... Hazautra a jegy megvan... Hmmm... Most mar csak az ertelmes gondolatokat kene visszacsalogatni a fejembe... Hianyoznak... Baromira utalom, hogy jovot kell epiteni, meg ilyenek... Ez olyan felnottes baromsag... Es kulonbenis... Hihi... Ez sem lett tul ertelmes bejegyzes... Sebaj... Node majd ha visszacsalogattam az en draga gondolataimat... De az is lehet, hogy egy jo kis szerelmi valsag kene nekem megint... Neee... Azt inkabb ne... Inkabb a friss elmenyek... No, abbol lesz nemsokara dogivel. ^^ Be kene fejezni, mert egyre nagyobb hulyesegeket irok... De ez most olyan jo... Megint sikerult eleg hosszan elmorfondirozni a semmirol... Vagyis valamirol, de megiscsak semmirol... ahhh... Hagyjuk... A vegen megint osszeveszem magammal... A kibekules meg olyan hulyen jon ki mindig...

Macskaduett

2007.12.06. 11:15

 

 

Csak...Mert imadom... Meg mert miert ne...

Garfield

2007.12.05. 09:12

n, es

 

   Garfield valahogy nekem hozza tartozik a karacsonyi hangulathoz. Szoval karcsony elott mindig Garfieldot olvasok, es akkor tok jo nekem. ^^ Ezt a cinikus macsekot mindenki imadja. Allitolag azert, mert valahogy MINDENKI olyan, mint o. Szoval itt van egy kis Garfield mindenkinek, aki olyan, mint o, nomeg pesze nekem. ^^

Mar Megint Szombat

2007.12.01. 10:22

   Vege a hetnek... Veeeegre... Nem volt egyszeru. Milyen erdekes, hogy nem elek parkapcsolatban, de megis egy parkapcsolaton dolgozom ejjel-nappal. Igen, egy szerelemert, egy kapcsolatert meg kell dolgozni. Node akkor is, amikor az nem az enyem?!

   A reszletekbe persze nem megyek bele... Ez az egesz elgondolkoztat. Mi lesz akkor, ha szembejon velem Mr. Right? (Hacsak el nem szalasztottam mar...) Vajon a sajat szerelmemert is kepes leszek majd ennyit kuzdeni? Csak azert, hogy mukodjon az egesz?

   "Hacsak el nem szalasztottam..." Ez motoszkal a fejemben. Lehet, hogy felek az egyedullettol. Ahhh! Ez hulyeseg! Tul regota vagyok egyedul ahhoz, hogy azt mondhassam, felek tole. Talan attol felek, hogy igy is maradok.

   Pedig mondhatnam azt, hogy ez igy egy kenyelmes allapot. Nem kell dolgozni rajta, nem kell alkalmazkodni senkihez, nem kell kuzdeni az egeszert. Csak ugy van, en meg csak ugy vagyok benne. Lehet, hogy kenyelmes, de ures...

Reggeli Csoda 2.

2007.11.19. 11:09

  Kifejezetten utalok rggel felkelni. Sot ugy nagy altalanossagban utalom a reggeleket. De vannak napok, amikor radobbenek, hogy nem is olyan nagy baj, hogy azon a hajnalon fel kellett kelni. Ilyen peldaul a mai. Azt hiszem, ilyens szep reggelt ritkan latni...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

11 nap Agicaval...

2007.11.17. 10:57

Most, ahogy reggeli teamat kortyolgaton, elmerengtem az utobbi masfel hetemen. Mondhatjuk ugy, hogy picit felporogtek az esemenyek korulottem. Csak tudnam, kinek a keze van a dologban! Nos, szedjuk pontokba, vagyis inkabb napokba a dolgokat!

 

- Nov. 7. Szerda: Tok atlagos nap. A kedvem talan jo volt, talan nem. Nem emlekszem, nem is erdekes. Ha nyavogtam, valoszinuleg azert, mert hudeegyedul vagyok, vagy hudeelegem van, vagy akarmi.

- Nov. 8. Csutortok: Reggel a munkaadoim kozlik, hogy januartol sajnos meg kell valniuk tolem. Pillanattyi elmezavar, majd a remenyteli jovobetekintes, nemi terdremegessel.

- Nov. 9. Pentek: Eletpalya sinretevesenek elso megmozdulasai. CV sablonok letoltese a netrol... 1-2 jobarat ertesitese... Zavartsag...

- Nov. 10. Szombat: CV iras. Ez termeszetesen magaba foglalja a tolem mintegy 2000 kilometerre levo hivatalos papirok, es bizonyitvanyok elokutatasat. Nomeg persze az onfenyezest. Baromi nehez az embernek sajat magorl fenyezo szoveget irnia. Hatmeg szoban... De errol majd egy kesobbi pontban.

- Nov. 11. Vasarnap: Reggel gyors zuhany... busz... kave Pistieknel... Belvaros. Itt megvettem a jegyem (juppi! dec. 21. es jan. 8. kozott Magyarorszagon leszek!), majd irany Camden Town. Imadom azt a varosreszt. Piac...nezelodes...vasarlas...kinai. Aztan vissza a haverokhoz. Vorosbor. Jofajta spanyol. Nem vagyok voros parti, de erre azt mondtam, hogy "ejjha!" . Kozben X-Box, autoverseny, nomeg alien irtas. Iszonyat mokas, mikor felnott "ferfiak" es "nok" visitanak egy jatek kozben, es kb egy 10 eves szintjen ugralnak, ha nyernek.=]

- Nov. 12. Hetfo: A hajnali 2 oras hazaerkezes folyamanyakent elgge a kodbe vesz ez a nap. Dolgoztam, az biztos.

- Nov. 13. Kedd: Telefonok ossze-vissza. CV leadasa a hotelba. Ugynokseggel telefon, meg mindenfele hulye mizeria. A szemem kette allt, az tuti.

- Nov. 14. Szerda: Pihenonap. Ugy dontottem, nem foglalkozok az egesz munkakereso, lakaskereso, jovoepito mizeriaval. Egy teljes napra kikapcsolok.

- Nov. 15. Csutortok: Reggel telefon. Behivtak a hotelba interjura. Tehat kb 3 emberen atment a CV. Megbobbenes, terdremeges, majd magamosszeszedes. Ruhakivalasztas, szovegatgondolas... "Hogy a francba fogom magamat fenyezni?" kerdes tobbszori hangos elismetlese.

- Nov. 16. Pentek: 10.30am London, Marble Arch, The Cumberland Hotel, allasinterju. Agica mosolyog. Es a durva az, hogy nem is stresszeltemAz megvolt elotte, meg utanna. De kozben nem. Fomufti kerdezget. Modhatjuk, megfingat. De miert? Es hogyan? Es mikor? De miert? ... Majd kb fel ora izzasztas utan elmegy az o fonokeert. Kettes szamu fomufti majd` 45 perc mulva meg is erkezik. Izzasztas 2. Majd szeles mosoly, kezrazas, es "majd ertesitjuk" kijelentes... Ha mar az Oxfort Streeten voltam, akkor jol korulneztem. Imadtam. Minden karacsonyi pompaban. Majd haza, es kezdodik a melo... 05.15 pm Csorog a telefonom. Hideg veritek...terdremeges... A hotel... Felvettek! Orommamor, izgalom...

- Nov. 17. Szombat: A reggeli tea kozben az utobbi napok esemenyeinek atgondolasa. Este party. Pisti szulinap. Belvaros. Faradt goz kiengedese...

Uj Elet?

2007.11.09. 11:08

   Milyen abszurd is az a helyzet, mikor a munkaltato zokogva kozli az alkalmazottal, hogy el kell bocsajtania...

   Eloszor jon a megdobbenes, a sokk, a miertek keresese. Majd jon a nagy kerdes, a hogyan. Hogyan tovabb? Legtobbunk ugy dontott volna, most akkor sirdogalunk egy kicsit, aztan johet az igazi kiborulas, majd a sebnyalogatas... Es az ido csak repul. Lehet, hogy mazlista vagyok, de ugy vettem eszre, hogy en csak igazi "nyomas alatt" tudok dolgozni. Akkor is, ha ez a munka "csak" a jovo epitese. Bar talan egesz eletunkben a sajat, es masok jovojet epitjuk...

   Alig 2 hete meg suliba keszultem. Vissza az iskolapadba. Ismet vissza a gyerekkorba. Nem mentem, mert kiderult, hogy igen sok penzbe kerult volna. Pedig nagyon szerettem volna (ugy latszik, nem elegge), es a penz is meglett volna, de sajnaltam ra... Ugy tunik, baromi jol tettem...

   Szoval most johet a CV iras. Igen, en mar csak igy, angolosan mondom azt, amit regen oneletrajzkent emlegettem. Curriculum Vitae... Szepen hangzik nem? Igazabol valamely belnyulvany nevenek kepzelnem, ha csak ugy random hallanam ezt a kifejezest. Erdekes atgondolni, hogy mit kell beleirnom. Nomeg azt is, hogy mit jobb kihagyni. Mennyi mindencs csinaltam mar. Huh... Pedig "csak" 25 vagyok. Elkepeszto...

   Es mennyi minden jon meg! Eloszor a melo kereses. Aztan lakhely is kene ugye. Jonnek az igazi "felnott" problemak. Rezsi, tax, etelre is kene kolteni majd... Hmmm... Hat ugy tunik, nem gyerek leszek ismet, hanem valami olyasmi, amit felnott, onallo nonek hivunk... Izgalmas. Felvillanyoz ez az egesz.

Osz

2007.11.06. 09:44

 

   Imadom ezt az evszakot. Lenyugozoen gyonyoru, mikor a csipos hajnalon kisetalok a parkba. Eredetileg persze csak a masodik kave elfogyasztasa vegett. Es mikor elfoglalom helyem kedvenc padomon, ezt latom.

   A termeszet csodaja, ahogy az oszi reggeleken a kodon attoro napsugarak megvilagitjak az aranylo avart. Pont, mint egy tundermeseben.

A Nap Tanulsaga

2007.11.05. 18:43

"Attol meg, hogy Porshe van a segged alatt, meg lehetsz idiota."

Szerző: ShiningG

2 komment

Címkék: csakugy mokazom

Magyarazkodas...

2007.11.05. 08:59

   Szoval van nekem ugye ez a kis blogom. Szeretem... Jo latni, hogy a fejembol kipattano gondolatok format oltenek, elindulnak a nagyvilagba, es utat talalnak az emberekhez. Es gondolatokat, erzeseket ebresztenek. Az talan mindegy is, hogy milyeneket. A cel nem az, hogy ugyanazt erezzek/lassak/gondoljak, amit en, hanem az, hogy erezzenek/lassanak/ gondoljanak valamit.

   Neha viszont baromi nehez ezeket a fejemben levo gondolatoknak format adni. Napok ota "alakulgat" 2-3 bejegyzes. Egyszerre. Kepzelhetitek, milyen kaosz lehet a fejemben... Szoval otletem van, szerintem nem is rossz... De egyszeruen barmit teszek, nem akarnak igazan bekerulni a blogba. Talan felnek a nagyvilagtol... Talan tul sokan vannak egyszerre. Eleg mokasan festhetek, mikor meg nem ertett zongorista modjara rohangalok fel-le a hazban. Teszek-veszek, csinalom a dolgomat. Aztan jon 1-1 jo mondat, es rohanok tollert, es papirert. Leirom a szavakat, amelyek mondatokka is allnak. De a mondatokbol nem akar osszefuggo szoveg lenni...

   Erre mondjak azt talan, hogy nehez szules... Azt is szoktak mondani, hogy ami nem megy, azt nem kell eroltetni... Szoval... Hmmm... Szoval... Lesz itt ertelmes bejegyzes, talan nem is olyan sokara...

Emos kepek...

2007.11.02. 11:10

Orommel jelenthetem, nalam is megjelentek az emos kepeket kereso droidok.

Hurra!

Ez a kep csak most, csak nektek.

Na jo, masoknak is egy picit...

 

Szerző: ShiningG

8 komment

Címkék: csakugy mokazom

Parbeszed II.

2007.11.02. 10:36

- Szia!

- Nah! Mar meeegint te!

- Tudom am, hogy orulsz nekem! Hogy vagy?

- Elek... Na jo! Ennyire mar nem veszes a helyzet. Epp csak a reggeli traumat probalom kiheverni.

- Mifele traumat?

- Azt, hogy mikor a kavemba kortyoltam (tudod, az az elso korty a reggeli kavebol, ami eldonti, hogy milyen napod lesz) nem eleg, hogy leforraztam a nyelvem, de remulten konstataltam, hogy a cukrot kifelejtettem.

- Pfff... Hahhhahhha!

- Azert ez ennyire nem vicces!

- Igazad van. Bocsanat. Amugy?

- Amugy semmi... Mondtam mar... Elek...

 

Slideshow

2007.10.22. 12:54

Szerző: ShiningG

Szólj hozzá!

Címkék: csakugy

Sors?

2007.10.22. 12:13

Hat, lehet, hogy ez a sorsod...

Mosolyogni a vilagra... A valladat tartani, ha valaki sir... Tanacsot adni, tamaszt nyujtani, felviditani...

Aztan egyedul ulni a parkban, kedvenc padodon... Erezni, ahogy a forro konnycseppek vegiggordulnek fagyott arcodon...

Parbeszed

2007.10.21. 09:47

- Szia

- Mar megint te?

- Hogy vagy?

- Ahogy eddig... Szarul... Igaz, voltam mar szarabbul is, de ez semmit sem vigasztal.

- Jaj! Ne nyavogj mar!

- Miert ne? Neha nekem is szabad nem?

- De mi ertelme van?

- Semmi...

- Akkor meg minek?

- Nem jut eszembe mas.

- Inkabb orulnel!

- Minek is?

- Mondjuk, hogy felvettek a suliba.

- Jah! Ok. Orulok.

- Ismet tanulhatsz, epitheted a jovodet.

- Milyen jovot?

- Amilyet csak akarsz!

- Arrol mar lekestem.

- Nem! Mindig van holnap!

- Persze...Tudom...

- Akkor orulj ennek!

- Jo...Majd holnap orulok!

Arculatvaltas

2007.10.13. 13:29

Vegre raszantam magam, es korulneztem, hogyan is lehet a blog arculatat, meg mindenfelejet megvaltoztatni. Nos... Ez let belole... Nekem tetszos. XD

Jah, oldalt az az en szep szajam. XD

Most mar csak a bejegyzeseket kene gyarapitanom...

Szerző: ShiningG

4 komment

Címkék: csakugy

Utanozas...

2007.10.08. 16:56

Kekszemu bejegyzesen  felbuzdulvan, en is jol megneztem, hogy hogyan is keverednek hozzam az emberek.
Ugy tunik, jo kis reklam volt anno beirni a Summer Wine dalszoveget. XD
De tobben erkeztek a  Tom de Lille, Kekszemu, Panzer nevek bepotyogese, majd kattintas utan is.
VV Agica irant is nagy az erdeklodes. Ki gondolta volna. XD
Viszont volt egy keresoszo, amin megakadt a tekintetem. Azt gondoltam, ezert mar erdemes volt blogot inditanom. A keresett kifejezes pedig ez volt: a mosoly lenyege...

Szerző: ShiningG

5 komment

Címkék: csakugy mokazom

Well...

2007.09.14. 19:56

"Well it rains and it pours

When you're out on your own

If I crash on the couch

Can I sleep in my clothes?

'Cause I've spent the night dancing

I'm drunk, I suppose

If it looks like I'm laughing

I'm really just asking to leave"

süti beállítások módosítása