Nap, mint nap találkozunk új emberekkel. Új kapcsolatok, új barátságok, új szerelmek, és új ellenségek. Véletlenek? Nem hinném. Arra viszont jó lenne rájönni, kit miért is sodor elénk a sors. Persze a legtöbb új emberrel soha nem találkozunk többé. De mi van akkor, ha pont velük kéne beszélnünk? Pont ők azok, akikre szükségünk lenne, vagy nekik van szükségük ránk. Mi van akkor, ha rádöbbenünk, hogy az a valaki, aki próbált szóba elegyedni velünk, és mi hidegen elutasítottuk, fontos szerepet tölthetett volna be az életünkben? Vagy éppen mi az övében.

   És mi van azokkal, akik szintén hirtelen bukkannak fel az életünkben, és egyik napról a másikra, fontossá válnak a számunkra? Nem értjük miért, de tudjuk, nekünk találkoznunk kellett. Ilyenkor jön a sablonszöveg, hogy "véletlenek nincsenek". Akkor mik ezek?  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.