"Mindannyiunknak- ... mindenkinek, aki erezni, sirni kepes- megvan a magunk atka, amelyrol tobbet tudunk, mint elviselheto, es semmit, egyaltalan semmit sem tehetunk e tudas hatalma, es kisertese ellen."

   Igaz lenne ez? Mindannyiunknak megvan a keresztje, a sajat kulon bejaratu atkunk, melytol soha nem szabadulhatunk? Akkor meg miert is kuzdunk ellene. Ha tudjuk, hogy letezik, es semmit nem tehetunk ellene, akkor miert probaljuk meg lekuzdeni?

   Egyaltalan ki rotta rank ezt az atkot? Valami "felsobbrendu ero", valami megfoghatatlan, es megfogalmazhatatlan? Valaki, akit szeretunk, vagy talan valaki, akit gyulolunk? Talan eppen sajat magunk?

   Egy biztos, ez az atok letezik, es megmergezi minden pillanatunkat. Mert hiaba nem tehetunk ellene semmit, naprol- napra, percrol- percre megprobalunk kuzdeni ellene. Pedig tudjuk, hogy felesleges.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.