Van ugy, hogy az ember hajlamos beleelni magat olyan dolgokba, amelyekbe nem kene. Sot, ugy altalaban mindenbe. Tudod, az az erzes, amikor ugy hissed, hogy valami lesz valahogy, szep kepet kepzelsz el rola, es teljesen ugy kezeled a dolgot, mintha mar megelenne, vagy megtortent volna. Na, ez a beleelosdi egy nagy baromsag. Figyelj csak, mindjart bebizonyitom!

 

Vegyunk egy par peldat.

 

Van olyan, hogy valaki hulyeseget csinal a meloban, es te erzed magad kellemetlenul, es probalsz mindent megtenni, hogy kijavitsd a hibat. Tudod, hogy meg tudod csinalni, meg is akarod csinalni, es elkepzeled, hogy milyen lesz minden, amikor visszaternek a dolgok a rendes kerekvagasba. Aztan jon az a resz, amikor rajosz, hogy lehet, hogy nem is tudod kijavitani a hibat, es magadat hibaztatod ezert, ugy gondolod, hogy nem vegzed jol a munkadat. Szidsz mindent, es mindenkit ami, es a ki el es mozog (meg azt is, ami nem). Majd megallsz egy pillanatra. Elgondolkozol, hogy tenyleg kell-e ez neked, es persze rajossz, hogy nem. Nagyon nem. Bizonyitottal mar eleget. Es ezt masok is tudjak. Miert kene neked (meg jobban) tonkretenned magadat masokert? Miert kene belelovallnod magad egy szituacioba, egy stresszhelyzetbe, ami tulajdonkeppen nem is a te problemad?

 

Egy masik pelda. Tomegkozlekedes. Metro bejarat. Latod a kijelzon, hogy 1 perc mulva jon a neked kello metro. Sietsz le, hogy biztosan elerd. Tudod, hogy el fogod erni, hiszen egy perc eleg hosszu ido ahhoz, hogy lekeveredj a mozgolepcson. Ez Anglia. Itt MINDENKI a jobb oldalon all a mozgolepcson. (Kiveve a turistakat. De azok is megtanuljak 1-2 utazas utan.) De elotted egy babakocsis no all (pontosabban elall. Marmint az utat.)Es a vegen a metro ajataja az orrod elott zarul be. Anyazol. Nem kicsit. Nem egy nyelven. Miert? Nem azert, mert igy elkesel munkabol. Nem azert, mert 20 percet kell varnod a kovetkezore. Maximum mindossze 2 percet kell varnod, es jon a kovetkezo vonat. Ami duhit, az az, hogy te ezt arra keszultel, hogy ezt ered el. Te ezzel akartal utazni. Te azt hitted, ez lesz a tied. Beleelted magad. Pofara estel. De igazabol szamit a dolog? Nem. Felesleges stresszeles az egesz.

 

Ujabb roved pelda. Idojaras. Egy olyan dolog, aminek az alakulasaba semi beleszolasod nincs. A szabadnapod elott eldontod, hogy te parkba akarsz menni. Fuvon ulos, olcasos, relaxalos delutant tervezel magadnak. A hon ahitott napon felkelsz, kibotorgalsz a konyhaba, kavet fozol, majd mikor kilepsz a kertbe , hogy ragyujts radobbensz, hogy esik az eso. Es duhos vagy. Nagyon duhos. Keresztbehuztak a tervedet. Pedig semmit, de semmit nem tehetsz. Persze te mar elore beleelted magad a dologba. Mennyivel egyszerubb lett volna, ha azt mondod “ha jo ido lesz, elmegyek a parkba”. Mennyi felesleges csalodottsagtol kimelhetted volna meg magad. De mar megint stresszelsz. Es mar megint feleslegesen.

 

Es vegul az orok problema. A pasik. Gondolom, mindenki volt mar abban a helyzetben, hogy kinezett maganak egy predat, es a preda elszaladt. Vagy mas vadaszta le. Vagy alapbol butasag volt belevagni a vadaszatba. Mert ugye minden pasirol kiderul (elobb-utobb), hogy felesege es gyereke van. Vagy nagyon nem alompasi (“anyam nem ilyen lovat akartam” szitu), vagy meleg. A felsorolt problemak akkor szoktak igen nagy bosszusagot (es anyazast) okozni, amikor a kapcsolat mar elindult, eskozben derulnek ki a szepseghibak. De persze van a turelmetlen fajta, aki mar a kapcsolat elindulasa elott felepiti a kis alomvilagat a pasirol, es a lehetosegekrol. Es ez a turelmetlen fajta duhong. Duhong a semmiert. Hiszen csak egy almot vesztett el (nem is nagyot), nem pedig egy mar meglevo kapcsolatot. Szolval ez a “beleelem magam” jatek eleg nagy baromsag. De ez nelkul meg nem megy. Pfff… Padhelyzet.

 

 

To Do List: