Bubborek
2007.04.23. 11:22
Tegnap a tengerparton voltam. Egy barattal, megis maganyosan. Ultem a parton, laban a hideg vizbe logatva elveztem a napsutest. Bamultam a horizontot. Azt a vekony kis vonalat, ahol az eg, es a viz osszeer. Csodalatos volt latni a vegtelent.
Bubborekokat fujtam. Pici csodak. A semmibol tunnek elo. Nonek, egyre nagyobbra, es nagyobbra. Elroppennek, egyre szinesebbek lesznek, majd hirtelen szetpukkadnak. Pont, mint eletem minden egyes pici szines fejezete. Mind mas szinu. Van koztuk ego voros, es egszinkek. Szurke, es ejjfekete is. De mind- mind akkor pukkad ki, mikor a legszinesebb lenne. Elmulnak, es soha tobbe nem jonnek vissza.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek