Milyen furcsa erzes egy ittas alombol ebredni! Mig almodsz, azt hiszed, az a valo. Az almod jelenti a vilagot. Beleszedulsz. Mindenpe kapaszkodni probalsz. Kabult vagy.

   Majd egyszercsak tortenik valami. Valami, amire mar regen vartal. Valami, amire igazan vagytal. Igaz, csak legbelul, hiszen vegig azt mondogattad magadnak, hogy te ettol felsz. Azt hitted, felsz felebredni. 

   Felriadsz.

   Iszonyodsz.

   Nem talalod a helyed.

   Ugy erzed, agy hatalmas buborek vesz korul, melyben egyedul vagy az almod iranti vagyakozassal. Vissza karsz aludni. Visszamerulni ama bodult alomba. Nem erted miert, de felsz. Talan csak a teljes ebredes gondolata remiszt. Talan meg fel sem fogtad, hogy ebredezel.

   Majd a buborek hirtelen kipukkan, es te raeszmelsz, hogy elsz. A valo vilagban. Vegre nemcsak egy meseben. Mosolyogsz. Nem felsz tobbe. Elvezed az arcodat simogato napsugarakat, a hajadat meglebbento szellot. Elvezed, hogy ujra szabadon lelegzel.

   Mintha sosem lett volna ama bizonyos ittas alom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.