Milyen abszurd is az a helyzet, mikor a munkaltato zokogva kozli az alkalmazottal, hogy el kell bocsajtania...

   Eloszor jon a megdobbenes, a sokk, a miertek keresese. Majd jon a nagy kerdes, a hogyan. Hogyan tovabb? Legtobbunk ugy dontott volna, most akkor sirdogalunk egy kicsit, aztan johet az igazi kiborulas, majd a sebnyalogatas... Es az ido csak repul. Lehet, hogy mazlista vagyok, de ugy vettem eszre, hogy en csak igazi "nyomas alatt" tudok dolgozni. Akkor is, ha ez a munka "csak" a jovo epitese. Bar talan egesz eletunkben a sajat, es masok jovojet epitjuk...

   Alig 2 hete meg suliba keszultem. Vissza az iskolapadba. Ismet vissza a gyerekkorba. Nem mentem, mert kiderult, hogy igen sok penzbe kerult volna. Pedig nagyon szerettem volna (ugy latszik, nem elegge), es a penz is meglett volna, de sajnaltam ra... Ugy tunik, baromi jol tettem...

   Szoval most johet a CV iras. Igen, en mar csak igy, angolosan mondom azt, amit regen oneletrajzkent emlegettem. Curriculum Vitae... Szepen hangzik nem? Igazabol valamely belnyulvany nevenek kepzelnem, ha csak ugy random hallanam ezt a kifejezest. Erdekes atgondolni, hogy mit kell beleirnom. Nomeg azt is, hogy mit jobb kihagyni. Mennyi mindencs csinaltam mar. Huh... Pedig "csak" 25 vagyok. Elkepeszto...

   Es mennyi minden jon meg! Eloszor a melo kereses. Aztan lakhely is kene ugye. Jonnek az igazi "felnott" problemak. Rezsi, tax, etelre is kene kolteni majd... Hmmm... Hat ugy tunik, nem gyerek leszek ismet, hanem valami olyasmi, amit felnott, onallo nonek hivunk... Izgalmas. Felvillanyoz ez az egesz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.