Vege a hetnek... Veeeegre... Nem volt egyszeru. Milyen erdekes, hogy nem elek parkapcsolatban, de megis egy parkapcsolaton dolgozom ejjel-nappal. Igen, egy szerelemert, egy kapcsolatert meg kell dolgozni. Node akkor is, amikor az nem az enyem?!

   A reszletekbe persze nem megyek bele... Ez az egesz elgondolkoztat. Mi lesz akkor, ha szembejon velem Mr. Right? (Hacsak el nem szalasztottam mar...) Vajon a sajat szerelmemert is kepes leszek majd ennyit kuzdeni? Csak azert, hogy mukodjon az egesz?

   "Hacsak el nem szalasztottam..." Ez motoszkal a fejemben. Lehet, hogy felek az egyedullettol. Ahhh! Ez hulyeseg! Tul regota vagyok egyedul ahhoz, hogy azt mondhassam, felek tole. Talan attol felek, hogy igy is maradok.

   Pedig mondhatnam azt, hogy ez igy egy kenyelmes allapot. Nem kell dolgozni rajta, nem kell alkalmazkodni senkihez, nem kell kuzdeni az egeszert. Csak ugy van, en meg csak ugy vagyok benne. Lehet, hogy kenyelmes, de ures...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.