Szoval van nekem ugye ez a kis blogom. Szeretem... Jo latni, hogy a fejembol kipattano gondolatok format oltenek, elindulnak a nagyvilagba, es utat talalnak az emberekhez. Es gondolatokat, erzeseket ebresztenek. Az talan mindegy is, hogy milyeneket. A cel nem az, hogy ugyanazt erezzek/lassak/gondoljak, amit en, hanem az, hogy erezzenek/lassanak/ gondoljanak valamit.

   Neha viszont baromi nehez ezeket a fejemben levo gondolatoknak format adni. Napok ota "alakulgat" 2-3 bejegyzes. Egyszerre. Kepzelhetitek, milyen kaosz lehet a fejemben... Szoval otletem van, szerintem nem is rossz... De egyszeruen barmit teszek, nem akarnak igazan bekerulni a blogba. Talan felnek a nagyvilagtol... Talan tul sokan vannak egyszerre. Eleg mokasan festhetek, mikor meg nem ertett zongorista modjara rohangalok fel-le a hazban. Teszek-veszek, csinalom a dolgomat. Aztan jon 1-1 jo mondat, es rohanok tollert, es papirert. Leirom a szavakat, amelyek mondatokka is allnak. De a mondatokbol nem akar osszefuggo szoveg lenni...

   Erre mondjak azt talan, hogy nehez szules... Azt is szoktak mondani, hogy ami nem megy, azt nem kell eroltetni... Szoval... Hmmm... Szoval... Lesz itt ertelmes bejegyzes, talan nem is olyan sokara...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.