Alkoss véleményt a Világról, csatlakozz vele egy csoporthoz, és gondold azt, amit a csoport gondol! Onnantól kezdve nincs más vélemény! Csak a csoport szava számít. Hiszen az az, amit Te is gondolsz. Még ha Te nem is érzed így. Hehh. Ne másszatok már a fejembe! Ott úgyis csak félnétek, mert ott a gondolatok szabadok, nem úgy, mint Ti a csoportjaitokban.

   Miért baj az, ha valaki másként gondolkodik? Nem az a jó, ha minden ember különböző? Miért kéne nekem mások szavait ámuló tekintettel hallgatnom? Csak azért mert ők nem elmondanak valamit, hanem kinyilatkoztatnak. A  véleményed szabad, amíg azt gondolod, amit én... Hagyni kéne egymást nemcsak szabadon véleményt nyilvánítani (mert azt ugyeár már kivívtuk magunknak), hanem szabadon véleményt alkotni is.

   Dec. 26-a van. Asszem kedd. Nem hiszem, hogy számít mostanában, hogy milyen nap is van. Már lassan egy hete itthon vagyok. Ilyenkor már szokott hiányozni London, de egyelőre még nem érzem. Bár még van időm megunni az itthonlétet.

   Tegnap megvolt a nagy beszélgetésünk az én drága pici húgicámmal. Nagy szükség volt már erre, de nem volt egyszerű. Meg kellett kínozni ahhoz, hogy utánna segíteni lehessen neki. Segíteni? Ez hülyén hangzik. Lehetőségeket mutattam neki. A kezébe adtam néhány kulcsot, majd ő eldönti, melyik ajtót választja. Úgy láttam, és ma is úgy látom, sokat jelentett neki az a tegnapi séta. Ha más nem is lesz, legalább pár napra megnyugszik.

   Folyamatosan azt érzem, hogy töltődök. Jót tesz a hazai levegő, a régi emberek közelsége. Eddig is mindig mosolyogtam, de ez legtöbbször csak álca volt. Most igazinak tűnik a dolog. Legalább egy hónapig kihúzom majd ezzel a töltettel.:)

   Csak ne ezt látnám magam körül. Senki nem képes a másik szemébe nézni, senki nem képes elereszteni egy mosolyt, senki nem képes megpróbálni boldognak lenni. Nem mondom, hogy "az élet szép, és örüljünk egymásnak gyerekek", de meg kéne próbálni észrevenni a jót. Mert igenis boldogság lehet egy séta a holdfényben, egy jó beszélgetés egy régi baráttal, vagy csak olvasni egy jó könyvet egy pohár bor társaságában. Az élet szar, de vannak szép pillanatai, amikért érdemes felkelni. Én élvezem, mégha sokszor padlón is vagyok. Én is panaszkodhatnék, hogy szar a munkám, nincs pénzem, nincs pasim, és a legtöbb "barátom" csak kihasznál. De nem. Én csak mosolygok, és teszek az egészre.
 

   December 24-e van. Karácsony, szenteste meg ilyenek. Talán október közepe óta vártam ezt a napot. De nagyon. Tervezgettem mikor, hogyan jövök haza, mit fogok itthon csinálni. Pici izgalom, sok sok várakozás. Jó érzés volt. Most már nem az. Talán tényleg kezdek felnőni. Már sehol nincs meg a régi hangulata az ünnepnek.

   Reggel (már ha 11 óra reggelnek számít még) szokás szerint sétáltam nagypapihoz. Minden december 24-én ugyanaz. Fél órás séta a hidegben. Szeretem azt a sétát. A hideg csípi az arcomat, a gondolatok kavarognak a fejemben. Minden évben hasonló. Milyen is lesz az este? Nameg persze némi számadásféle, mi is történt velem az elmúlt évben. Az este kérdését gyorsan le lehet rendezni, ugyanaz lesz, mint minden évben. Erre jó a karácsony. Egy biztos pont, amikor tuti, hogy mindenki ott van, tuti, hogy bejön valami gikszer a "nagy" ünnepi hangulatba, és tuti, hogy a cseppet sem meghitt estére később úgy gondolunk vissza, hogy milyen szép is volt.

   A séta számadásos része izgalmasabb volt. Mi is történt velem azóta, hogy utoljára a csípős hidegben sétáltam volna a nagypapihoz. Megtaláltam, majd ismét elvesztettem önmagamat, elvesztettem azt az embert, akiről azt hittem, életem szerelme (vagy legalábbis valami nagyon komoly izé, amit megmagyarázni nem lehet), barátokat vaszítettem el, és újjakat szereztem. Szóval zajlott az élet körülöttem, mint mindíg, de  valahogy ez az év is csak elsuhant mellettem anélkül, hogy igazán részt vettem volna benne.

   Szép volt-e az este? Hát majd később biztos úgy fogok rá emlékezni. Na jó, annyira nem volt vészes, de sajnos az az ünnepi hangulat, ami pár éve még annyira a hatalmába tudott keríteni sehol nem volt. Mindenesetre jó volt a családommal lenni. Jó volt látni Anyu izgalomtól csillogó szemeit. Számára a karácsony, ugyanúgy mint az egész élete csak arról szól, hogy minket boldognak lásson. Csodálatos ember. Igen, Ő a világ legcsodálatosabb édesanyja. 
 

   Nah, szoval ujra belekezdek. Mar nem is tudom, hanyadik naplom, blogom ez. Mar annyiszor elhataroztam, hogy namostaztan mindent jol leirok, aztan meg par het multan a lustasag gyozott. Valahogy mindig elfelejtodott a naplo, ami neha a "Kedves Naplom" neha pedig a "Ti, ki olvassatok ezt" megszolitasokra hallgatott. Pedig szerettem. Jo volt neha leirni, hogy mi is kavarog a fejemben. Ugyhogy ismet megprobalom, hatha most sikerul par dolgot leirnom, amit kesobb jo lesz ujra elolvasni.

   December 17-e van. Vasarnap. Nagyon utalom itt a vasarnapokat. Ami regen otthon olyan nagy nyug volt, a vasarnapi ebed nagypapinal, meg a csaladi osszeroffenesek, az itt hihetetlenul hianyzik. Szoval itt Londonban kialakult az a bizonyos dolog, amit csk "Vasarnapi Hisztinek" nevezek. Kellemetlen dolog, de hetfore elmulik. Most nem is olyan veszelyes a dolog, hiszen mar megvan a jegyem a hazautra.

   Igen, harom hetig otthon leszek. OTTHON, Magyarorszagon. Azt hiszem, barhol is fogok elni a vilagon, Magyarorszag mindig ott lesz a szivemben, es mindig hianyozni fog egy kicsit. Jartam mar sokfele, de olyan gyonyoru varost meg sehol nem lattam, mint Tata (a szulovarosom), vagy Budapest. Igen, szerintem Budapest a vilag egyik legcsodalatosabb varosa, meg ha ezt sokan nem is igy gondoljak. Csak nyitott szemmel kene setalni az utcakon, nem pedig a jardat bamulni, vagy a dugoban a masiknak uvolteni.

   Szoval negy nap, es otthon leszek a csaladommal. Anyu foztjet fogom enni, es a lokott kishugommal fogok idiota filmeket nezni a tv-ben. A legfurcsabb az lesz, hogy mindenki magyarul fog beszelni az utcakon. Ezt szeretem ebben, hogy itt vagyok, hogy a karacsonyi varakozas nalam meg fokozottabban jelentkezik, hiszen en a csalad, a baratok, es az otthonom viszontlatasat is varom, nemcsak magat az unnepeket.

   Azt hiszem, ennyi eleg lesz elso bejegyzesnek. Eleg ossze-vissza ize lett, de valami hasonlo kaosz van a fejemben is. Lesz ez meg jobb is.