Milyen furcsa erzes egy ittas alombol ebredni! Mig almodsz, azt hiszed, az a valo. Az almod jelenti a vilagot. Beleszedulsz. Mindenpe kapaszkodni probalsz. Kabult vagy.

   Majd egyszercsak tortenik valami. Valami, amire mar regen vartal. Valami, amire igazan vagytal. Igaz, csak legbelul, hiszen vegig azt mondogattad magadnak, hogy te ettol felsz. Azt hitted, felsz felebredni. 

   Felriadsz.

   Iszonyodsz.

   Nem talalod a helyed.

   Ugy erzed, agy hatalmas buborek vesz korul, melyben egyedul vagy az almod iranti vagyakozassal. Vissza karsz aludni. Visszamerulni ama bodult alomba. Nem erted miert, de felsz. Talan csak a teljes ebredes gondolata remiszt. Talan meg fel sem fogtad, hogy ebredezel.

   Majd a buborek hirtelen kipukkan, es te raeszmelsz, hogy elsz. A valo vilagban. Vegre nemcsak egy meseben. Mosolyogsz. Nem felsz tobbe. Elvezed az arcodat simogato napsugarakat, a hajadat meglebbento szellot. Elvezed, hogy ujra szabadon lelegzel.

   Mintha sosem lett volna ama bizonyos ittas alom.

"Mama"

Mama, we all go to hell.
Mama, we all go to hell.
I'm writing this letter and wishing you well,
Mama, we all go to hell.

Oh, well, now,
Mama, we're all gonna die.
Mama, we're all gonna die.
Stop asking me questions, I'd hate to see you cry,
Mama, we're all gonna die.

And when we go don't blame us, yeah.
We'll let the fires just bathe us, yeah.
You made us, oh, so famous.
We'll never let you go.
And when you go don't return to me my love.

Mama, we're all full of lies.
Mama, we're meant for the flies.
And right now they're building a coffin your size,
Mama, we're all full of lies.

Well Mother, what the war did to my legs and to my tongue,
You should've raised a baby girl,
I should've been a better son.
If you could coddle the infection
They can amputate at once.
You should've been,
I could have been a better son.

And when we go don't blame us, yeah.
We'll let the fires just bathe us, yeah.
You made us, oh, so famous.
We'll never let you go.

She said: "You ain't no son of mine
For what you've done they're gonna find
A place for you
And just you mind your manners when you go.
And when you go, don't return to me, my love."
That's right.

Mama, we all go to hell.
Mama, we all go to hell.
It's really quite pleasant
Except for the smell,
Mama, we all go to hell.

2 - 3 - 4
Mama! Mama! Mama! Ohhh!
Mama! Mama! Mama! Ma...

 And if you would call me your sweetheart,
I'd maybe then sing you a song

But there's shit that I've done with this fuck of a gun,
You would cry out your eyes all along.

We're damned after all.
Through fortune and flame we fall.
And if you can stay then I'll show you the way,
To return from the ashes you call.

We all carry on (We all carry on)
When our brothers in arms are gone (When our brothers in arms are gone)
So raise your glass high
For tomorrow we die,
And return from the ashes you call.

   Elso kep

   Otthon, kert, delutan... Gyerekek szaladgalnak korbe- korbe. Az izzo faszen illata csipi a szemem. Salatat keszitek. Mellettem a szuleim, es barataik. Csodalva hallgatom oket. Munkarol, csaladrol, es a multrol beszelgetnek.

   Masodik kep

   Egy baratom kertje. Salatat keszitek. Az izzo faszen illata csipi a szemem. Beszelgetunk. Munkarol, csaladrol, a multrol...

Ezuton szeretnek mindenkitol elnezest kerni!

Nem haltam meg, csak nincs otthon netem. Szoval csak eltuntem.

Remelem, mindenki jol van!

   Ugy dontottem, a reggeli kavemat ma a parkban teszem magameva. Ragyogo napsutes, jo levego...

   Foztem egy nagyobb adag koffeinbombat. Termos, cigi, zen, es indulas. Leultem a padra, ragyujtottam, es elveztem a gozolgo kave illatat, a langyos napfenyt. Bamultam a rohangalo mokusokat, es hallgattam a zenet.

   Placebo~ Pure Morning. A zenenel csak a videoklip jobb, melyben szakad az eso. A szam kozepenel el kezdett szakadni az eso. A tavolban meg lattam a napsugarakat, de en a szurke esoben ultem. Jo illata volt.

   Kovetkezo muzsika, szinten Placebo, English Summer Rain. Furcsa volt ez az egybeeses. Ahogy a szam vegetert, kisutott a nap, es meglattam a szivarvanyt.

   Tegnap a tengerparton voltam. Egy barattal, megis maganyosan. Ultem a parton, laban a hideg vizbe logatva elveztem a napsutest. Bamultam a horizontot. Azt a vekony kis vonalat, ahol az eg, es a viz osszeer. Csodalatos volt latni a vegtelent.

   Bubborekokat fujtam. Pici csodak. A semmibol tunnek elo. Nonek, egyre nagyobbra, es nagyobbra. Elroppennek, egyre szinesebbek lesznek, majd hirtelen szetpukkadnak. Pont, mint eletem minden egyes pici szines fejezete. Mind mas szinu. Van koztuk ego voros, es egszinkek. Szurke, es ejjfekete is. De mind- mind akkor pukkad ki, mikor a legszinesebb lenne. Elmulnak, es soha tobbe nem jonnek vissza.

   Hat ez a nap is veget ert. Nem vagyok felhotlenul boldog, de jol ereztem magam a hetvegen. Jo volt latni, es foleg erezni, hogy ennyi ember van, akinek fontos, hogy boldog legyek. Regota vartam ezt a napot. Bar inkabb szorongassal telve, mindsem izgatott varakozassal. Es mar vege is van. Hat igen. Matol negyed evszazados vagyok. :) De ha ettol igy kiborulok, mit fogok csinalni 30 evesen?! Remelem, hasonlo dolgokat, mint most. Remelem, akkor is lesznek ennyien, akiknek fontos lesz, hogy boldog legyek.

   Koszonom mindenkinek, hogy szerettek! Koszonom, hogy mellettem vagytok, mikor dilis vagyok is. Koszonom, hogy szeppe teszitek az eletemet! Koszonom, hogy vagytok nekem!

From lashes to ashes - from Lust to Dust                                            

In your sweetest torment I'm lost...                                                                      

And no heaven can help us                                                                                 

Ready, willing and able                                                                                           

To lose it all                                                                                                           

For a kiss so fatal and so worn                                                                

Oh it's heartache every moment                                                                       

From the start till the End                                                                                   

It's heartache every moment With you                                                                   

Deeper into our heavenly Suffering                                                                       

Our fragile souls are falling                                                                                 

It's heartache every moment with you                                                                 

And we sense the danger                                                                                    

But don't wanna give up                                                                                    

Cause there's no smile of an angel without the wrath of god                                  

From lashes to ashes - from Lust to Dust                                                                   

In your sweetest torment I am lost                                                                                          

And we sense the danger But don't wanna give up

Oh it's heartache every moment                                                                         

From the start till the End                                                                                   

It's heartache every moment With you                                                             

Deeper into our heavenly Suffering                                                                     

Our fragile souls are falling

It's heartache every moment with you

   Hat, ugy tunik, ide is felkerult egy "bucsudal". Vagy valami olyasmi. Igazan nem bucsuzhatok, hiszen ahhoz elobb "koszonnom"kellett volna. Nem bucsuzhatok olyantol, aki sosem volt az enyem, es en sosem volatam az ove. 

   Talan inkabb a beteljesuletlen szerelemtol, es a fajdalomtol bucsuzom. Igen, ez az egesz nem volt mas, mint varakozas, remenykedes, es fajdalom. Igen, bucsut mondok a fajdalomnak.

   Ennyi! Eleg volt a kesergesbol, a remenykedesbol, a nyavalygasbol! Tavasz van, napsutes, meg madarcsicserges. A mult lezarva! Nyavogos, ostoba tini elfelejtve!  

   A jovo bizonytalan...

   Kivul -napsutes

           -mosoly

           -madarcsicserges

           -oleles

   Belul -felelem

           -magany

           -konnyek

           -uresseg

   "Mindannyiunknak- ... mindenkinek, aki erezni, sirni kepes- megvan a magunk atka, amelyrol tobbet tudunk, mint elviselheto, es semmit, egyaltalan semmit sem tehetunk e tudas hatalma, es kisertese ellen."

   Igaz lenne ez? Mindannyiunknak megvan a keresztje, a sajat kulon bejaratu atkunk, melytol soha nem szabadulhatunk? Akkor meg miert is kuzdunk ellene. Ha tudjuk, hogy letezik, es semmit nem tehetunk ellene, akkor miert probaljuk meg lekuzdeni?

   Egyaltalan ki rotta rank ezt az atkot? Valami "felsobbrendu ero", valami megfoghatatlan, es megfogalmazhatatlan? Valaki, akit szeretunk, vagy talan valaki, akit gyulolunk? Talan eppen sajat magunk?

   Egy biztos, ez az atok letezik, es megmergezi minden pillanatunkat. Mert hiaba nem tehetunk ellene semmit, naprol- napra, percrol- percre megprobalunk kuzdeni ellene. Pedig tudjuk, hogy felesleges.

Strawberries cherries and an angel´s kiss in spring

My summer wine is really made from all these things

I walked in town on silver spurs that jingled to

A song that I had only sang to just a few

She saw my silver spurs and said lets pass some time

And I will give to you summer wine

Ohh-oh-oh summer wine

Strawberries cherries and an angel´s kiss in spring

My summer wine is really made from all these things

Take off your silver spurs and help me pass the time

And I will give to you summer wine

Ohhh-oh summer wine

My eyes grew heavy and my lips they could not speak

I tried to get up but I couldn´t find my feet

She reassured me with an unfamiliar line

And then she gave to me more summer wine

Ohh-oh-oh summer wine

Strawberries cherries and an angel´s kiss in spring

My summer wine is really made from all these things

Take off your silver spurs and help me pass the time

And I will give to you summer wine

Mmm-mm summer wine

When I woke up the sun was shining in my eyes

My silver spurs were gone my head felt twice its size

She took my silver spurs a dollar and a dime

And left me cravin´ for more summer wine

Ohh-oh-oh summer wine

Strawberries cherries and an angel´s kiss in spring

My summer wine is really made from all these things

Take off your silver spurs and help me pass the time

And I will give to you summer wine

Mmm-mm summer wine

   Duhos vagyok. Elsosorban sajat magamra. Hagytam magam kihasznalni. Mar megint. Es persze, meg elveztem is. Hagytam, hogy elhitessek velem, szeretnek. Hagytam, hogy elhitessek velem, igazan szukseguk van ram. Aztan tort doftek belem. Na nem! Nem a szivembe. Ahhoz ez az ember tul gyava, talan meg sem tudna tenni. Csak a hatamba. De ez is pont eleg ahhoz, hogy rosszul erezzem magam. Mar megint csalodast okozott valaki, akit a baratomnak hittem.

   Hogy is van ez? Az ember megbocsajt valakinek. Teljes joindulattal segiteni probal. Majd, mikor azt hiszi, a baratsag oszinte, hat szepen hatbarugjak, es csak rohognek rajta. De persze a segitseget tovabbra is elvarjak, sot, kovetelik.

   Na nem! Ebbol eleg volt! Baromira eleg volt ebbol a "kisujjamat nyujtom, es a karom kell" dologbol! Ha kell valami, tegyel erte! Ram tobbet ne szamits! Most rajtam a sor! Eddig engem hasznalt ki a Vilag, most en fogom ot!

A friend in need's a friend indeed
A friend with weed is better
A friend with breasts and all the rest
A friend who's dressed in leather

A friend in need's a friend indeed
A friend who'll tease is better
Our thoughts compressed which makes us blessed
And makes for stormy weather

(Dawning, crawling, dawning)

A friend in need's a friend indeed
My Japanese is better
And when she's pressed she will undress
And then she's boxing clever

A friend in need's a friend indeed
A friend who bleeds is better
My friend confessed she passed the test
And we will never sever

Day's dawning
Skins, crawling
Day's dawning
Skins, crawling
Day's dawning
Skins, crawling
Day's dawning
Skins, crawling

Pure morning
Pure morning
Pure morning
Pure morning

(Morning, morning, morning)

A friend in need's a friend indeed
A friend who'll tease is better
Our thoughts compressed which makes us blessed
And makes for stormy weather

A friend in need's a friend indeed
A friend who bleeds is better
My friend confessed she passed the test
And we will never sever

Day's dawning
Skins, crawling
Day's dawning
Skins, crawling
Day's dawning
Skins, crawling
Day's dawning
Skins, crawling

Pure morning
Pure morning
Pure morning
Pure morning
Pure morning
Pure morning
Pure morning
Pure morning

A friend in need's a friend indeed
My Japanese is better
And when she's pressed she will undress
And then she's boxing clever

A friend in need's a friend indeed
A friend with weed is better
A friend with breasts and all the rest
A friend who's dressed in leather

   Ot eve almodtam. Foiskolaskent arrol almodtam, hogy boldog leszek, es sikeres. Azt hittem, mikor annyi idos leszek, mint amennyi most vagyok, mar legalabb egy diplomam lesz, es keszulok a kovetkezore. Arrol almodtam, hogy sikeres mernokkent fogok dolgozni, es talan mar a csaladalpaitast tervezem majd. Az alom szertefoszlott.

   Egy eve megint almodtam. Boldog voltam. Szabad, es nagyon szerelmes. Azt hittem, akit szeretek, viszontszeret. Talan szeretett is. Arrol almodtam, talan o lesz az az ember, aki megszelidit, akivel csaladom lehet, akivel "vegleg" boldog lehetek. Hat, ez az alom is veget ert.

   Most is almodok. Nem kene. Tudom, hogy ha ezek az almok sem valnak valora, nagyon elkeseredett leszek. Elkeseredettebb, mint valaha. De ha egyszer mar csak az almaim maradtak nekem!? Veszelyes dolgok. Fajdalmasak, es nagyon veszelyesek. Almodni, almodozni jo, de ha folyamatosan szertefoszlanak, belerokkanok.

   Hat, az almokat elzavarom, szetkergetem oket! Menjenek oda, ahova akarnak. Oda, ahol figyelnek rajuk, ahol almodjak oket. Ahol nem okozhatnak ennyi fajdalmat, amennyit nekem okoztak. Nekem nem kellenek tobbe!

I hurt myself today
to see if I still feel
I focus on the pain
the only thing that's real
the needle tears a hole
the old familiar sting
try to kill it all away
but I remember everything
what have I become?
my sweetest friend
everyone I know
goes away in the end
you could have it all
my empire of dirt

I will let you down
I will make you hurt

I wear this crown of thorns
on my liar's chair
full of broken thoughts
I cannot repair
beneath the stain of time
the feelings disappear
you are someone else
I am still right here
what have I become?
my sweetest friend
everyone I know
goes away in the end
you could have it all
my empire of dirt

I will let you down
I will make you hurt

if I could start again
a million miles away
I would keep myself 
                      I would find a way                        

                (Johnny Cash) :)

   Hat akkor, hogy is szoktam ezt kezdeni... Mar megint itt... Mar megint egyedul...

   Hogy most pontosan mi van, azt nem tudom. Eddig olyan volt, hintha latvanyosan nem figyelt volna ram. Az asztalok kozott tancolva oda-oda ment tarsasagokhoz, de ugy tunt, mintha engem latvanyosan kerult volna. A mi asztalunknal nem tuntek el a poharak, nem urult a hamutal. Igaz, azok a poharak sem gyultek olyan iramban, mint szoktak. Aztan ugy tunt, megtort a jeg. Odajott hozam. Mosolyogva. Persze egybol elvarazsolodtam. Mint mindig. Zsufolt volt  a hely, a pultnal is sokan voltak. Akkor, ott, megis ugy tunt, csak mi ketten vagyunk. Megszunt a kulvilag. Egy par kerdes, es valasz hangzott el csupan, de megis, addig a par percig...BOLDOG voltam...

   Boldogsag... Hat, regen volt mar ilyenben reszem. Van egy vallas, amely ugy tartja, nem szabad soha kimondanod, hogy boldog vagy, mert az "ordog", a "gonosz" meghallja,  es elveszi. Elveszi azt amiert boldog vagy. Elveszi a boldogsagod, es megbuntet azert, mert boldog voltal.

   Lehet, hogy irnom kene egy bejegyzest a boldogsagrol. Megint egy kis nepmuvelo pozitivkodast. De hat hogyan, ha nem is ismerem igazan? A mindennapi apro boldogsagokat kene elore venni? A pici pillanatokat, mikor latsz egy viragot a reten, egy szep felhot, egy futkoso mokust... Egy pillanatot, mikor az altalad szeretett ember a szemedbe nez, es mosolyog. Apro boldogsagok, nap, mint nap megtortennek velunk, ha hagyjuk oket megtortenni.

   Lehet, hogy felek hagyni megtortenni oket. Lehet, hogy felek hagyni, hogy az igazi boldogsag "megtortenjen" velem. Lehet, hogy felek mindentol. Lehet, hogy nem is a boldogsagtol, hanem a felelemtol felek. Igen. Lehet. 

   Lehet, hogy a felelemrol kellene egy bejegyzest irnom. Arrol a sok dologrol, amitol felek. Nem tudnek. Hiszen lehetetlen lenne mindet felsorolni. De talan, ha egyszer leirnam oket, vegre eltunnenek. Az egeszen aprok, mint peldaul az uton valo atkeles, es az egeszen nagyok, mint a szerelem. Mind- mind eltunnenek vegre. Ezek mind bennem vannak, de senki nem latja oket. Talan, mert jol szineszkedem? Nem hinnem. Inkabb azert, mert senki nem akarja latni oket. Belevalo, bevallalos, vagany... Ezek a szavak, amiket engem ismerve emlegetnek. Ismerve? Hehhhehhhe! A felszint latjak, de a lenyeget "sosem"...

Lennel- e menedekem,
Ha teljesen elaztat az eso?
Lennel- e menedekem
Ha nem is probalnek erosnek latszani?
Megsimogatnal akkor is, ha mocsarba merultem elotted?
Lennel-e menedekem
Ha siralmas kiszolgaltatottsagom
Egyetlen erintesert konyorogne?
Megvigasztalsz akkor is, ha majd
Konnyeim omlenek aszfaltkozony tocsaiba?
Lennel-e menedekem,
Akkor, mikor magam elol menekulok...
Talan pont hozzad...

 

                                    (Tolnai Andras) 

   2005 nyaran, egy reggel, mikor felebredtem, csak egy szo jart a fejemben. London. Nem tudom, hogy kerult oda, sosem voltam egy nagy "Anglia fan", nem voltak igazi nagy vilagjaro ambicioim, a szo megis ott volt, es azota sem tudom kitorolni onnan. Almaim varosa mindig is Budapest volt. Imadtam ott lakni, es a mai napig imadom azt a varost. Meg aznap, mikor kedvenc vendeglatoipari egysegembe latogattam a szokasos kave, es eperle elfogyasztasa celjabol, osszefutottam egy baratommal. Papirok voltak nala egy ugynoksegtol. Azt mondta, ki akar menni Londonba szerencset probalni. Gondolkodas nelkul vagtam ra, hogy "veled megyek".  

   Konnyu volt elindulni. Ugy ereztem, romokban all az eletem. Kedvesem reg nem volt mar, de meg mindig fajt a hianya. A munkam szornyu volt, unalmas, es borzalmas. A csaladommal allandoan csak a veszekedesek mentek, a barataim nagy tobbsegerol meg tudtam, hogy csak erdekbol van mellettem. Szoval vesztenivalom nem volt. Belevagtam, amolyan "nekem mar ugyis mindegy" alapon. A barat, akinek tulajdonkeppen a lehetoseget koszonhetem, az utolso pillanatban visszamondta az egeszet.  

   Szoval 2005. julius 23-an hajnalban megerkeztem London-Luton repterre. Felelem nem volt bennem. Pedig sokan azt mondtak, nem lesz ez jo nekem., nem fogom tudni megcsinalni. (Kedves baratok mi? Meg jo, hogy biztattak!) Meg eleg gyorsan is tortentek az esemenyek ahhoz, hogy idom lett volna felfogni az egeszet. Szoval itt voltam, penz, baratok, csalad, nyelvtudas nelkul. Egyedul.  

   Az elso csalad, akiknel dolgoztam borzalmas volt. Sokszor megfordult a fejemben, hogy azonnal csomagolok, es hazamegyek. Csak az tartott vissza, hogy en aztan nem fogok "vereseget szenvedve" hazakullogni. (Kozben megismerkedtem par angol emberkevel, es persze koztuk Aaronnal. Hat igen. Erdekes tortenet volt az is. Kezzel labbal kapalodztam az erzesek ellen, de a vegen megis beleszerelmesedtem. Kar volt? Nem hinnem. De ez meg egy hosszu tortenet, maradjunk az elso munkaadoknal.) Szoval pontosan het hetig voltam naluk. Visszagondolva fogalmam sincs, hogy birtam ki. Az utolso csepp a poharban az volt, mikor a nem dolgozo anyuka a TV elott fekve felrelokte a masfel eves kisfiat, mondvan, nem olellek meg, mert nezem a filmet. Ilyen undorito emberek kozott nem tudtam elni. 

   Jott a kovetkezo csalad. Hat, az sem volt egyszeru. Lenyegesen tobbet kellett meloznom, de vegre volt nemi ertelme. Mar nem kellett este 11-kor otthon lennem. Vegre el tudtam menni a belvarosba, es szorakozni hetvegenkent. Az volt a "nagy szerelem", es a tul nagy bulik idoszaka. (Sok estere nem vagyok tulzottan buszke, de nem is erdekel az egesz tulzottan.) Kozben megtanultam a nyelvet. Ugy ahogy. Vegre ertettem, mirol is beszelnek a radioban. Jo erzes volt. Rengeteget jartam a varost egyedul. Szeretek ott setalni. Nezni az embereket, bemenni a muzeumokba, vagy csak leulni a folyopartra egy konyvvel a kezemben. Szeretem ezt a varost. Akkor szerettem meg.   

   Aztan jott a karacsony, hazautaztam, majd mikor visszajottem, kozoltek hogy ki vagyok rugva. Eleg borzalmas erzes volt. Uj csalad, meg messzebb a belvarostol, de kiderult, itt vegre vezethetek. Nem mondom, eloszor remegett a terdem. Nem tudtam elkepzelni, hogyan is fogok en a jobb oldalon ulve vezetni. De beleszoktam, megjegyzem eleg hamar. Eltem az eletem, nap mint nap picit megkuzdve az eletbenmaradasert. Talan egy kicsit mar el is unalmasodott az egesz. Nyar elejen ujra otthon, majd eletem legrosszabb nyara. Szeptember, szakitas, baratok elvesztese... Na az, sem volt konnyu idoszak.  Aztan lettek uj ismerosok, magyarok, angolok vegyesen.   

   Hogy most mi van? Nem tudom. Itt vagyok pontosan masfel eve. Kiderult, hogy meg tudok allni a sajat labamon. Vegre ismet vannak vagyaim, es almaim. Sokszor hallottam mostanaban, hogy gyenge senki vagyok, mert elmenekultem otthonrol. Elmenekultem a problemaim, es az orszag problemai elol. Na igen. Lehet. A szemelyes problemak elol nem lehet elfutni, azok jonnek utannunk. Dolgozni meg itt is kell a penzunkert, nem is keveset. Szoval, aki fikaz, azert, mert eljottem, annak csak annyit, hogy: Csinald utannam!

Emlekszem... elindultam... kesve... mar vartak ram.

Emlekszem... Bejus, meselt Marokkorol.

Emlekszem... meglattam a "kis ausztralt", mosolygott, orult nekem. Az elso amit mondott, hogy szakitott a baratnojevel, es hogy milyen jo illatom van.

Emlekszem... jott Eric. Megnott a haja, jo fej volt.

Emlekszem... nem is olyan rossz ez a feledes feher.

Emlekszem... "kis ausztral" beszelgetett velem. Arra nem, mirol.

Emlekszem... jott Pisti, meg Regen, meg a csajok.

Emlekszem... az elso tequillara.

Emlekszem... atmentem Georba, meglestem Orsit. Meg mindig kedves, meg aranyos.

Emlekszem... a masodik tequillara.

Emlekszem... elkoszontem "kis ausztraltol". Azt mondta, var vasarnap.

Emlekszem... Reflex... 80-as evek discozaneje... Tanc...

Emlekszem... egy arcra... Egy orrat fenthordo csaj mogul nez ki. Mosolyog. Vastag szaja van, es szogletes alla.

Emlekszem... megszolit. A csajszi arca vorosodik. Kinevetem.

Emlekszem... zart a hely.

Emlekszem... a foldon ultunk a sraccal.

Emlekszem... kinyitom a szemem, zug a fejem.

Emlekszem... bekapcsolom a szamitogepet... msn... blog...

- Agi! beszelnem kell veled!

- Most? Tudod, hogy egy csomo dolgom van. Fel nyolc van, es a sracok meg pizsomaban rohangalnak. Na jo, gyere! Mi a baj? Olyan sapadt vagy!

- Bevettem egy csomo nyugtatot.

- Milyet? Mennyit? Mikor?

- Altatot... nyugyatot...Sokat...Nem tudodm...Este...Mieltott lefekudtem...

   Higgadt beszelgetes, hogy 15 evesen miert is nem megoldas az elet eldobasa. Miert kell a problemakra, az apro nezetelteresekre, es a vilagfajdalomra mas megoldast talalni, majd a kedves szulok ertesitese.

   Szulo feje voros...uvoltes...csapkodas...siras. Hogy lehet egy ilyes segelykialtasra eroszak a valasz?

   Kesobb...Gyerek eszi a maganak elkeszitett piritost, lassan kortyolja a teat, arcan konnyek godulnek vegig...Szulok alszanak...Gyerek indul iskolaba...Visszanez...Koszonom...Szia!...

   Felek. Feltem. Mi vitte ra erre? Este, igaz, volt egy kis "balheja" anyukaval, meg egyebkent is "huzos" idoszakon van tul. Vagyis ezek szerint nincs tul. De mielott tegnap aludni ment, beszelgettem vele. Megnyugodott. Jo kedvu nem volt ugyan, de nem tombolt a duhtol, es egy kis mosolyt is latta a szaja szelen. Sokszor volt mar ilyen, hiszen egy tini minden apro balhet vilagvegekent el meg. Ugy tunt, ez is a szokasos "hiszti", es ugy tunt, minden rendben lesz.

   Nem eros gyogyszereket vett be, barmelyik boltban be lehet oket szerezni. Anyuka ejjeliszekrenyen voltak. De nem mindegy? Komolyan gondolta, ha csak egy pillanatra is, hogy eldobja az eletet. Mikor ejjel rosszul volt hanyt, es alig allt a laban, nem mondott semmit az anyjanak. Nekem szolt reggel. Csendben, remego ajkakkal, segitseget kerve. Szegyenlte magat, de meginkabb tartott a szulok reakciojatol. Megjegyzem, jogosan.

   Es mi az egeszben a legroszabb? Az, hogy miutan o elment, atgondoltam az egeszet, "megnyugodtam", es ugyanolyan jokedvu lettem, mintha misem tortent volna. Enekeltem a kocsiban, mosolyogtam a kutyajat setaltato sracra... Nagyon fura erzes volt. Igen, tudom, ez csak a munkam resze, de megis erzeketlennek ereztem magam. Aggodtam erte, de nem foglalkoztatott mar igazan a dolog. Mint mikor a korhazban orvos kezei kozott meghal egy beteg, majd a doki hazamegy, es eli tovabb boldogan az eletet, mintha misem tortent volna. Szornyu belegondolni, hogy egy gyerek nekem mondja el, hogy meg akarta olni magat, es miutan beszelgetek vele, es probalok segiteni neki, le tudom zarni az egeszet, elni tudom tovabb a sajat eletemet. A doki becsukja a kartont, es kozli, hogy jovo heten ugyanebben az idoben talalkozunk. Erzeketlen lennek? Vagy csak tulzottan egosta, hogy a sajat kis eletem izgalmasabb szamomra, mint egy tinilanye?

   Talan az egyetlen dolog a Vilagon, ami nem kerul semmibe, megis ugy banunk vele, mintha valami draga dolog lenne. Ha ramosolyogsz a Vilagra, az visszamosolyog rad. Ez egy reklamszovegnek hangzo kozhely. De igaz. Elfelejtettunk mosolyogni? Vagy csak lustak vagyunk, hogy egy picit felfele gorbitsuk a szank szelet, es belenezzunk a masik szemebe?

   En szemely szerint szeretek mosolyogni. Szerintem jo erzes. Igaz, sokszor e moge a joleso mosoly moge relytem el a fajdalmamat, ami mar belulrol. De ez az almosoly egy ido utan atvaltozik igaziva, oszinteve. A keseruseg, es a fajdalom lassan elszall, es az alcabol egy szivbol mosolygo arc lesz. Erdekes folyamat.

   A mosoly mosolyt szul. Ismet egy kozhely, de szinten igaz. Kiprobaltam. Csak setalok az utcan, es magukba zarkozott, mogorva emberekre kedvesen nezek. A reakciok nagyon erdekesek. Az emberek meglepodnek. A mosolyra furkeszo, zavarban levo tekintet a valasz, majd talan egy batortalan mosoly. Vajon mi jarhat ilyenkor a fejukben? Talan nem is fontos. A lenyeg az, hogy par pillantra eltunt az arcukrol (ha nem is a szivukbol) a keseruseg. Es ez jo! Erdekes nem? Egy apro gesztussal, ami semmibe sem kerul, szeppe tehetjuk valakinek egy percet.

   Egy kedves baratom ma a kovetkezoket kerdezte tolem: "Te, Agi, most komolyan! Mi lesz velunk, ha felnovunk?" Oszinten? Fogalmam sincs! Mert ugye, ahogy a sracnak is mondtam, papiron mar felnottek vagyunk. Mikortol szamitunk egyaltalan felnottnek? Onnantol, hogy egyedul elunk, es mar teljes felelosseggel tartozunk onmagunkert, es a tetteinkert? Vagy onnantol, hogy masokert tartozunk felelosseggel? Lehet, hogy sosem fogok felnoni, de az is megeshet, hogy mar regen felnottem, csak nem vettem eszre.

    Ki is voltam mar? Voltam csecsemo, ovodas, kisiskolas, gimnazista. Voltam szallagavatos, erettsegizo, foiskolas, es "szorgos" munkas is. Voltam gyermek, testver, unokanover, unoka, es unokahug. Voltam barat, es ellenseg. Voltam szeretve, es szerettem is mar. Voltam vad, orult, es nagyon szelid is. Voltam ittas, betepett, es jozan is. Lattam mar tisztan, es volt, hogy minden zavaros volt. Voltam mar beteg, es teljesen egeszseges is. Voltam tatai, pesti, londoni. Voltam utazo, felfedezo, csodalkozo, varakozo. Voltam turelmetlen, es nyugodt is. Voltam jo tarsasag, es unalmas is. Voltam lazado, es talan belenyugvo is. Voltam mar tamasz, es az is, akinek tamaszra volt szuksege. Voltam bezarkozva, es talan tul nyitott is. Voltam mar okos, es nagyon buta is. Voltam magabiztos, es nagyon bizonytalan is. Voltam szabalyokat felallito, es rengeteg szabalyt megszego. Voltam almodozo, es realista is.

   Mi vagyok most? Mindegyik, es egyik sem: Agica...

   Nap, mint nap találkozunk új emberekkel. Új kapcsolatok, új barátságok, új szerelmek, és új ellenségek. Véletlenek? Nem hinném. Arra viszont jó lenne rájönni, kit miért is sodor elénk a sors. Persze a legtöbb új emberrel soha nem találkozunk többé. De mi van akkor, ha pont velük kéne beszélnünk? Pont ők azok, akikre szükségünk lenne, vagy nekik van szükségük ránk. Mi van akkor, ha rádöbbenünk, hogy az a valaki, aki próbált szóba elegyedni velünk, és mi hidegen elutasítottuk, fontos szerepet tölthetett volna be az életünkben? Vagy éppen mi az övében.

   És mi van azokkal, akik szintén hirtelen bukkannak fel az életünkben, és egyik napról a másikra, fontossá válnak a számunkra? Nem értjük miért, de tudjuk, nekünk találkoznunk kellett. Ilyenkor jön a sablonszöveg, hogy "véletlenek nincsenek". Akkor mik ezek?  

   Azt hiszem, egy picit megint elegem van. Hát legyen most egy személyes, kicsit siránkozó bejegyzés. Két hete vagyok itthon. Hát, őszintén szólva többnek tűnik. Kint sosem tudom, miért is volt olyan nagyon egyszerű tiplizni. Pedig nem véletlen, hogy Európa másik végébe költöztem itthonról egyik napról a másikra. Egyszerűen hihetetlen, hogy mennyi baromságot kell itt elviselni, és mosolyogni hozzá. Segíteni ezen a helyzeten nem tudok, talán azért, mert nem is akarok.

   Ami az egyik legidegesítőbb dolog itt az az, hogy gyerekként kezelnek. Persze, ennek örülni kéne. Nade nem mindegy, hogy milyen szintem megy az a gyerekként kezelés. mert az rendben van, hogy örökre anyuci pici lánya maradok, de az azt hiszem, egy picit túlzás, hogy egy esti két órás késésért másfél órát kell magyarázkodnom. Végül is ezek még mindig apróságok. Az igazi padlóra küldő, tanácstalanná tevő helyzet ma délután adódott.

    Találkoztam ugyanis azzal az emberrel, aki szemrebbenés nélkül képes az arcomba hazudni, és ez iszonyatosan dühít. Mióta csak ismerem azt a nőt, mindig is utáltam. Nemcsak azért, mert hihetetlenül buta, hanem mert iszonyatosan unszimpatikus, behízelgő modora van. Pár évvel az után, hogy kénytelen voltam megismerni, rájöttem, hogy miért is nyalja oly intenzíven a s*ggem. Kiderült, hogy nemcsak nekünk dolgozik, de az apám szeretője is egyben. És persze az sem semmi történet, ahogy ez kiderült. Naná, hogy a húgom jött rá először. Persze a botrány csak akkor tört ki, mikor én már kint voltam. Tagadnak mindent, anyu meg egyelőre nem tud mit tenni. És ma ez a korcs megint bájvigyorogni próbált az arcomba. Hosszú idő után most először blokkoltam le dühtől. Nem tudtam, mit mondjak, nem is mondtam semmit, csak vigyorogtam. Bár az is lehet, hogy vicsorogtam.

   Azt hiszem  sajnos túl sok már ez nekem. Ebből megint csak a menekülés marad. Menni olyan messzire, ahol csak azok találnak meg, akik tényleg meg akarnak keresni. Érdekes viszont az, hogy ha kiteszem a lábam itthonról, akkor az ajtó bezárásával a gondokat is be tudom zárni, és ha nem vagyok itthon, őszintén tudok örülni a világ apró csodáinak. Itt nem megy. 

Január elseje, hétfő van. Egy új hét, egy új hónap, és egy új év kezdete. Ilyenkor kell nagy fogadalmakat tenni, amiket később úgysem fogunk betartani. Hát, én jó szokásomhoz híven nem fogadok meg semmit. Minek? Talán csak annyit, hogy megpróbálom boldogabbá tenni az életem. Kemény meló lesz. Gyakorlatilag már megint a nulláról kell kezdenem. Az előző év mérlege: egy apró darabokra összetört szív; ebből kifolyólag romokban heverő ego; hosszabb haj; pár elvesztett "barát"; pár új ismerős, akik talán barátok lesznek; egy felnőtebb, de magát még mindig nem találó Ágica.

" Eloim, Essaim, frugativi et appellavi. Ezután fordulj kelet felé, térdelj le, és egy ciprusággal a kezedben mondd el az idéző formulát, amire az ördög azonnal megjelenik."

De miért akarnám látni az Ördögöt? Egyáltalán miért akarja bárki is látni? Nem elég nekünk az, hogy nap mint nap, ha csak kicsit is, de láthatjuk a poklot? Miért kell játszani a tűzzel? Miért kell siettetni az Ördöggel való találkozást? Előbb- utóbb úgyis eljön a pillanat, mikor szemben állhatunk vele. Én inkább kivárom a percet, mikor magától jön el, nem hívom, egyszer úgyis megtalál.